A boszorkányság történetét számos legenda, titokzatos történet és félreértés övezi. Ezek közül különösen érdekesek azok az elképzelések, amelyek szerint a boszorkányok mindig zárt körökben, titkos társaságokban őrizték tudásukat. A valóság ennél jóval összetettebb, hiszen a történelem során különböző mágikus, vallási és ezoterikus közösségek valóban működtek, de nem mindegyik kapcsolódott a boszorkánysághoz.
A titkos vagy beavatásos közösségek egyik jellemzője, hogy bizonyos ismereteket csak a tagjaikkal osztottak meg. Ennek oka lehetett a közösség saját hagyományainak megőrzése, a tanulási folyamat fokozatossága vagy egyszerűen az, hogy a résztvevők személyes térként szerették volna megélni a gyakorlataikat. A modern wicca egyes irányzataiban is találkozhatunk beavatásos hagyományokkal, miközben más közösségek nyitottabb formában működnek.
A titokzatosság azonban nem feltétlenül jelent különleges hatalmat vagy rejtett képességeket. Egy zárt közösség működése önmagában nem bizonyítja, hogy tagjai olyan tudással rendelkeznek, amely mindenki más számára elérhetetlen. Érdemes különválasztani a történelmi tényeket, a vallási hagyományokat és az utólag kialakult legendákat.
A modern boszorkányságban a közösséghez tartozás különböző formákat ölthet. Vannak, akik csoportosan gyakorolják a wiccát, mások egyedül követik saját spirituális útjukat. Egyik forma sem tekinthető automatikusan hitelesebbnek a másiknál.
A titkos társaságok iránti érdeklődés azért maradhat fenn napjainkban is, mert az ember mindig kíváncsi volt arra, amihez nem fér hozzá közvetlenül. A modern wicca megismerésekor azonban sokkal többet tanulhatunk, ha a legendák mögött a valódi történelmi és kulturális hátteret is megvizsgáljuk.



