A boszorkányok többsége választ magának valamilyen jóslási módot, amit aztán a későbbiekben használni fog. Vannak akik a rúnákat vagy éppen az ingát hívják ehhez segítségül, de sokan valamelyik jóskártyát választják ki. Hogy te melyiket válaszd? Az intuíció, a megérzés a belső iránytű ilyenkor. Ha más nem, nézelődj az interneten, vagy menj el egy ezoterikus boltba és hallgass a hangodra. Meg fogja mutatni, mi a Te utad. Sőt, az is lehet, hogy pont az utadba gördül, mint ahogy velem történt.
Nekem szinte nem is kellett választanom. A véletlen – vagyis a sors, mivel véletlenek nincsenek, egy nyaralás során sodorta utamba az első cigány kártya paklim. Már szinte minden zsebpénzem elköltöttem akkorra, de valamennyi maradt, amikor megláttam az egyik kis ezoterikus bazár polcán, pont elérhető magasságban a pakli zöld dobozát. És milyen érdekes, pont annyiba került amennyi pénz még volt nálam, így boldogan vittem vissza a szálláshelyre. Végigtanulmányoztam a kis könyvét és aznap este édesanyám csak, hogy “letesztelje az új játékomat”, jósoltatott velem.
Akkoriban tervezték meglátogatni a nagymamám külföldön élő testvérét, akit évtizedek óta nem látott, így a kérdése is erre irányult. Elkevertem a lapokat, és elkezdtem kirakni. Nem is gondolkoztam igazán, egyszerűen jött belőlem a válasz: Bizony, nem fognak utazni. (Pedig akkor még semmilyen ismeretem nem volt a lapokról, csupán a megérzésem és a kártyák feliratai voltak támpont.) Nem hittek nekem, bár ez akkor teljesen normális reakció volt a részükről. Még úgy sem, hogy mondtam, valamilyen baleset, halál lesz az ügyben, és nem lesz utazás. Butaságnak gondolták. Nos az utazás tervezett napja előtt (autóval mentek volna, anyum, nagymamám és apum) kapta nagymamám a táviratot, hogy a testvére, akihez utazott volna, az elhunyt. Ez volt az első olyan esemény, ami elindított engem és a cigány kártya paklim, ezen az úton, és amin minden nap járok.
