A hanga nekem a belső csendesség és az egyensúly virága. Alacsonyan nő, de éppen ebben rejlik az ereje – nem akar látványos lenni, mégis mély békét sugároz. Energiája földel, ugyanakkor szelíden nyitja meg a szív terét. Olyan időszakokban fordulok hozzá gondolatban, amikor keresem az egyensúlyt a világ zajában, és szükségem van arra, hogy megtaláljam a középpontomat. A hanga számomra az a növény, amely nem harsány, nem hivalkodó, mégis mélyen megérint – ahogy a valódi jelenlét is ilyen. Ez a növény mindig arra emlékeztet, hogy a belső béke nem valami elérhetetlen állapot, hanem egy olyan csendes erő, amely bármikor hozzáférhető, ha hajlandóak vagyunk meghallani a lelkünk halk szavát.
