A lábacskás sás számomra a kitartás és a jelenlét szimbóluma is. Nem hivalkodó növény, sőt, inkább rejtőzködő, de éppen ez adja a lényegét: csendben teszi a dolgát, és mindig is ott van, ahol szükség van rá. Energiája földel és stabilizál, segít visszatérni a testbe, amikor a gondolatok is túl messzire sodornak. Emlékeztet arra, hogy néha elég csak ott lenni, figyelni, és nem tenni semmit – csupán jelen lenni a pillanatban. A sás a türelem tanítója, mert nem sürget semmit, hanem a természet rendjéhez igazodik. Engem mindig arra is inspirál, hogy ne kapkodjak, hanem bízzak abban, hogy a dolgok a maguk idejében történnek meg.



