A réti legyezőfűt mindig úgy érzékeltem, mint a tisztulás és a belső könnyedség virágát. Finom, csipkeszerű virágzata olyan, mintha a levegőt is átmosná – van benne valami láthatatlan, mégis érzékelhető varázslat. Amikor túl sok bennem a gondolat, vagy nehéz érzések ülnek meg a mellkasomban, a legyezőfűre gondolok. Emlékeztet arra, hogy a belső feszültség nem állandó, és mindig ott a lehetőség, hogy megtisztuljunk tőle. Ez a növény segít oldani a lélekben megbúvó felesleges terheket, és emlékeztet, hogy az egyszerűség maga is gyógyító erő. Számomra ő a lelki lélegzet: friss, tiszta, áramló. Olyan, mintha a természet halk suttogása lenne, ami finoman kitisztítja a belső zajt, és helyet teremt a csendnek. A réti legyezőfű jelenléte visszavezet a szívem közepéhez, ahol minden bonyolultság feloldódik az egyszerű létállapotban. Megtanít újra bízni abban, hogy a belső könnyedség nem múló pillanat, hanem visszatalálás önmagamhoz.



