A vadárvácska számomra a szelíd bölcsesség virága. Mindig úgy éreztem, hogy ha hosszabban nézem, megnyílik bennem valami rég elfeledett tudás. Ez a növény segít, hogy közelebb kerüljek a belső gyermekhez, ahhoz a részhez, amely még tisztán érzékelte a világot, ítélet nélkül. Lila és sárga színei finoman egyensúlyozzák bennem a belső világot, összehangolják a szív és a gondolatok rezdüléseit. Amikor lelki zavart érzek, elég, ha elképzelem ennek a kis virágnak a jelenlétét, és máris emlékeztet arra, hogy az ártatlanság nem gyengeség, hanem tiszta erő. A vadárvácska tanítása számomra az, hogy a legnagyobb belső béke abból fakad, ha elfogadjuk önmagunk minden rétegét – a szelídet, a bátort, az érzékenyt is.
